Légy büszke magyar! >> >> Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar >> érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai >> népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt >> a >> harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetően? A mai >> Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma >> mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 >> szeres >> növekedést jelent. >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a >> rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence >> területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk >> magunkkal? >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig >> értjük, >> hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a >> művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit >> változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát >> és >> szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi >> forgatagba! >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000. >> magyar >> népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós >> Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni. >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában >> nem >> ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még >> nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá. >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús >> megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel >> ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a >> darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű >> ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben. >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi >> behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot >> (kaftán). >> Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a >> háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a >> világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki >> igazán >> korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot >> a >> kockás szoknya alá. >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és >> állatvilággal >> rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből? >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, >> hivatalosan >> is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya >> fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica >> fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, >> hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell >> tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már >> levédték előttünk. >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? >> Mégis >> őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a >> Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van. >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi >> 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez. >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és >> Németország >> tőlünk vette át? >> >> >> >> Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi >> honosítottuk >> meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, >> és >> jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, >> elhasználódtak. >> Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! >> >> >> >> És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak >> kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. >> Jó >> lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem >> szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, >> gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S >> hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja >> velem >> ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul: >> >> Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a >> magyarokkal. >> Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek >> nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel >> velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand >> elméletét. >> És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány >> Péter >> Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják >> családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld. Most >> kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon újra >> lesz-e földindulás? >> >> >> >> "Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!" >> >> (Széchenyi István)